Tel-Avivból: Caesarea, Haifa, Ros Hanikra és Akko vezetett egynapos kirándulás

Tel-Avivból indulva észak felé haladunk a Földközi-tenger partján; útközben elhaladunk Herzliya és Netanya mellett, mielőtt elérjük első állomásunkat, Caesareát. Caesarea városát Heródes idején építették, és a római császárról, Caesarról nevezték el. Az ókori város maradványai hűen tanúskodnak egykori gazdagságáról és fényűzéséről. A régészeti feltárások során kapuk, egy vizesárok, valamint kiváló állapotban megmaradt falak és helyiségek tekinthetők meg. Itt található egy tökéletesen megőrzött római amfiteátrum is, amelyet ma is használnak izraeli és nemzetközi művészek fellépéseihez. A római kori emlékeket évszázadokon át a tengeri homok védte meg, amely betemette és megóvta a köveket. Az amfiteátrum mellett az egykori hippodrom egy része látható. Megtekinthetjük a kikötő fölé magasodó római templom maradványait is, ahonnan valaha a keletről kincseket szállító, nyüzsgő kereskedelmi hajókra és a Rómába tartó nabateus karavánokra nyílt kilátás. A rómaiak után a város évszázadokon át elhagyatottan állt a keresztesek érkezéséig, ám a keresztes háborúk után ismét feledésbe merült.

Ezután továbbhaladunk észak felé Haifán keresztül, ahol megállunk, hogy megcsodáljuk a lélegzetelállító Bahái-szentélyt és a kerteket. A teraszos kertek a hegyoldalról zúdulnak alá az alant elterülő város felé; a 19 terasz mindegyike színpompás virágokban és gondosan tervezett tájépítészeti megoldásokban bővelkedik. Következő állomásunk Ros Hanikra, Izrael földközi-tengeri partvidékének legészakibb pontja. Felvonóval ereszkedünk le a mészkőbarlangok hálózatába, amelyeket a szikláknak csapódó hullámok szüntelen ostroma vájt ki. Déli irányú visszaútunkon megállunk Akkóban (Akko), az ország legnagyobb keresztes városában. A település rendkívül jó állapotban maradt fenn, és lenyűgöző látványt nyújt hihetetlen építészete, valamint az, ahogyan kiállta az idők próbáját. A város egy része ma is nyüzsög a piacoktól, és az emberek továbbra is az ókori épületekben élnek. Megtekinthetjük a falakat és a vizesárkot, amelyeket Al-Dzsazzár állíttatott helyre és javíttatott meg a 18. század végén. A hatalmas falak még Napóleont is megakadályozták a város elfoglalásában. Láthatjuk a keresztes lovagok maradványait, a török uralom idején használt börtönt, valamint a brit mandátum idején felállított akasztófát is, amellyel azokat a zsidókat végezték ki, akik megszegték a Palesztinába irányuló zsidó bevándorlást korlátozó brit törvényeket a második világháború után.